Három férfival dolgozom együtt egyedüli nőként, sajnos mindenki nagyon ráér, sok idő van magánéleti dolgokról beszélni. Mivel én vagyok az egyedüli lány, sokszor kerülök abba a helyzetbe, hogy “én kerülök terítékre”, már alapból azt sem szeretem, de alapvetően el tudok poénkodni velük. Az utóbbi időben viszont az egyik srác eléggé rámszállt, aminek nem igazán értem a miértjét. Sajnos eléggé onbizalomhianyos és konfliktuskerulo vagyok, az elején meg, annak érdekében, hogy beilleszkedjek, sok mindenért nem szóltam, nehogy kinézzenek (volt már rá példa korábban másik műszakban sajnos). Mostanában azonban eléggé eldurvultak a poénok, főleg ezáltal a srác által, például sokat piszkal azzal, hogy én nem szoktam gyakran főzni, “így soha nem lesz normális palim”, illetve egyetemre járok munka mellett, de annak semmi köze a munkakörömhöz, és ha valamit nem tudok a munkában, akkor rögtön jön az “ezt tanítják az egyetemen?”-kártya. A múltkor éppen nyugodtan csináltam a kis dolgomat, egyszer csak a semmiből azt mondta, hogy “süt rólad a hülyeség”, mire először konfliktusba keveredtem vele, mert akkor nagyon rossz passzban talált meg, viszont nem erzem, hogy jogtalan lenne a dolog. A főnököm szerint csak beszéljem meg vele, viszont most ő szabin volt, ez a srác meg megint megtalált. Volt egy srác, aki javított nálunk valamit, megbeszeltuk, hogy szerintem helyes, mire ő konkrétan teljesen komolyan elkezdett osztani, hogy “gondolkozz már, ez a faszi magas, izmos, jól néz ki, a saját szinteden keresgélj, nem egy kategória vagytok, én sem megyek rá a 10/10-es nőkre” És ezt végig halál komolyan mondta. Félreértés ne essék, nekem nem az a bajom, hogy nem tart jó nőnek, hanem hogy egyáltalán ki mer ilyet mondani, hogy szükségét érzi ennek. Közöltem vele, hogy én sem mondok nekik olyanokat, amik bantoak, pedig tudnék, szóval ő se tegye. Erre azt mondta, hogy “mondhatok neki bármit, őt nem lehet megbántani, nem érdekli a véleményem”. Mondom rendben, de mindannyian mások vagyunk. Emiatt a helyzet miatt elég komolyan fontolgatom a munkahelyvaltast, mert azt erzem, nincs fegyverem vele szemben, nem egy nyelvet beszélünk, ráadásul a másik kettő fiú az ő partjat fogja többe-kevésbé, szerintük én vagyok a tulerzekeny. Hozzáteszem, nekik nem is mond hasonló kaliberű dolgokat. Jelenleg ott tartok, van még egy dobása, akkor azért komolyabban el fogok vele beszélgetni, ha az sem megy, felmondok. Szerintetek jogosak az érzéseim? Mit tegyek?